Térden állva jövök hozzád...

Hogyanmikorkellerizsavagycsakalényegnelegyengiccsesdelegyenmegható?

Most akkor mi van? Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben.  Az tudtam, hogy az étterem, a tópart és a sablonok ki vannak zárva.

Olvasgattam a neten tanácsokat, de ott túl giccses vagy perverz ötletek voltak, így gondoltam majd improvizálok valamit, ami nem koppintás és egyszeri és megismételhetetlen és főképp utánozhatatlan. Nehogy bekerüljön ez a 10 legbénább lánykérés közés vagy ami talán ennél is rosszabb a 10 leggyakoribb lánykérési tippek közé.

Terveztem egy vacsorát szombatra, megadtam a módját. Jó kaja, gyertyafény, zene. Minden amit a romantika alatt kiirt a google. Felvettem egy inget, nem ám csak úgy hanyagul. Szépen vasalva, begombolva. Belőttem a sérót, elővettem a különleges alkalmakra tartogatott parfümömet, amit szirének készítettek, csak nekem.

Aztán belecsaptam a lecsóban, megterítettem, finomhangolás az ételen. Megérkezett az én drágám. Szék kihúz...na jó nem. Felszólítottam, hogy üljön le és mindjárt kész a kaja. Még azt hiszi elkövettem valamit ha túl kedves vagyok.

A vacsora finom volt, nagyon jót beszélgettünk. Szóba került ismét az esküvő téma és akkor. Felálltam. Odaléptem hozzá és elvettem a tányérját. Kivittem a konyhába. Csak nem gondoltátok, hogy megkérem a kezét? Még nem.

Na, de a reggeli kávé, az már szimpatikusabb pillanat nekem. Mikor még az ember kómás, azt sem tudja hol van. Így tuti igent mond majd, muszáj a biztosra menni, az egom nem bírná el a nemet :)

Kimásztam az ágyból, kimentem csináltam egy kávét a kis alvósboxeremben és a gyűrött pólómban, mikor látom a tükörben, hogy ez egy kicsit olyan egyszerű. Mégis csak lánykérésre készülök, meg kell adni a módját. De mégsem mehetek be a szobába, ahol a kedvesem alszik még, azonnal elrontok mindent. Szerencsére másik szobában volt egy ruhás szekrény amiben volt ez az. Választhattam, hogy mivel dobjam fel a szettem. Volt ott egy barna ballonkabát, hát....Nem annyira akartam, hogy sikítva kiverje a forró kávét a kezemből, ha ebben megállok az ágy mellett. Aztán találtam egy szabadidő felsőt, de az meg öltönynadrág, rózsás zokni és makkos cipő nélkül nem igazán ünneplős, így maradt a csokornyakkendő, amit felvarázsoltam a gyűrött pólóhoz.

Kávé, ékszerdoboz megvan. De mit mondjak? Na mindegy, mindig kivágom magam helyzetből, ez is menni fog.

Beértem a szobába, leültem az ágy szélére, izgalmamban majdnem mellé. Letettem a kávét. Szerelmem nagy szemekkel pislog, hogy mi ez a maskara rajtam, majd belekezdtem a szövegbe és közben térdre vágtam magam. Hogy mi hangzott el a "figyelj szivem" és a "leszel-e a feleségem" között arre egyikünk sem emlékszik, én tudom hogy nagyon hosszúnak tűnt.

És jött a sírás és ölelés. És csend. Ilyen marha nagy csendet még életemben nem hallottam. Türelmetlenül térdeltem a szoritásában, és csak az kattogott a fejemben hogy miért nem mond semmit? Most azért sír mert sajnál, hogy nemet kell mondjon? Vagy lehet mégis a balonkabátot kellett volna felvennem? Na, nem bírtam sokáig, megkérdeztem, hogy válaszolna-e.

Tipikus női válasz érkezett. Nem volt egyértelmű?

Egyértelmű? Hát soha nem az semmi. Az eszem megáll, nem tudtam, hogy ezt is gondolat olvasni kell.

Szóval azóta azt hiszem, hogy ő lett a menyasszonyom. Legalább is én így értelmeztem a történteket.

/a gyűrűt hordja, gondolom ez egyértelműség csúcsa/